Egy történettel kezdem kis kertem megszületését. Megismerkedtem szerelmemmel, akivel úgy határoztunk összeköltözünk kertes házába. De sajnos ez a kert nem álmaim kertje volt, égtelenkedett benne egy hatalmas eperfa. Árnyék az volt, meg nyáron darázs, légy, kosz, és cefre szag. Arról nem is beszélve, hogy alatta semmi nem maradt meg. Volt egy kis kerti tó, amiből már a halak kihaltak a sok lehullott epertől. Fehéres kiskutyánk rózsaszínbe váltott nyáron, a szomszéd sátrat állított a kerítés mellé, hogy ne a nyakukba essen a sok bordó eper. Mivel nem a párom volt az egyedüli tulajdonosa a kertnek a másik tulajdonos (párom apukája) nem akarta engedni kivágni a már hatalmasra nőtt haszontalan eperfát. Volt is vita bőven ebből, de nem tudtunk mit tenni sajnos. Egyszer a szomszéd néni megunta az évenkénti sátor építését és kivágatta a fát. Imába foglalom nevét, hogy volt bátorsága ezt megtenni. Boldog voltam, vállaltam a hatalmas fa eltakarítását, feldarabolását. Így kezdődött az álmodozásom, hogy egy kis mesekertet szeretnék. Nem gondoltam akkor, hogy egy ilyen kis kert is mekkora munkával jár. De belekezdtem álmom megvalósításába.

Ilyen volt:

Ilyen lett:

Elkezdtük a terep rendezését. Felaprítottam a hatalmas eperfa ágait, majd sütünk rajta szalonnát, gondoltam és jó lesz dekorálni.

Mivel tudtuk, hogy a kutya és a kert nem mindig fér össze, főleg ha füvet szeretnénk vetni, arra gondoltam, hogy születésnapomra mit is kérhetnék a páromtól, mint gyepszőnyeget. Meg is kaptam, de ne ugorjunk ennyire előre.

Befejeztük a terep rendezést, kitaláltam, hogy a kerítés mentén legyenek rejtett lámpák, megmaradt két kandelláber is a hangulatvilágításhoz, de oda kellene kis elválasztó kerítés. Na mire jó egy kivágott eperfa? Pici kis elválasztó kerítést építeni. Mire készen lettem, két napig fűrészeltem, kalapáltam szorgalmasan, megérkezett a füvecském!

Ez a nap pont a születésnapom előtti nap történt, és velem madarat lehetett volna fogatni! Elkezdtük lerakni, és születésnapom estéjén, már az új füvemen sütöttünk szalonnát és ittuk a pezsgőt. Mivel még nyársunk sem volt, két eperfa botból faragtunk. De ilyen gyönyörű és boldog születésnapom soha nem volt!

Mesekertből nem hiányozhaz a kerti tó. Persze adva volt a meder, amiben félig állt a lehullott eper iszapos maradványa. Mindent a cél érdekében, cipő, zokni le, rövidnadrág fel, és irány a jó kis epres iszap. Egy teljes napomba telt, míg azt az iszapos trutyit kitakarítottam, és tavacskánkat feltölthettük vízzel. Na de kell bele növény, halacska is. Na de milyen növény, természetesen tavi rózsa.

Persze mivel nekem még soha nem volt kerti tavam, se kicsi se nagy, irány az internet! Gugli a barátom! Vagy mégsem? Annyi “hasznos” tanácsot olvastam, hogy elvesztem az információban. Minden oldal mást írt, mekkora szűrő, milyen növény, milyen hal, mennyi hal? Na gondoltam akkor hallgatok a józan paraszti kis eszemre és úgy csinálom ahogy magam gondolom, legfeljebb nem sikerül.

Kell a tóba növény, termeljen oxigént, kis árnyékot, na és persze legyen szép. Így lett tavirózsa. Vettünk is gyorsn egy tövet egy barkácsáruházban, mivel a kertészetekben duplája volt.

Kell szűrő, ideiglenesen, mivel a tó kicsit, megtette egy nagyobb akváriumi szűrő, legfeljebb többször takarítjuk!

Kellenek halacskák! Legyenek aranyhalak, azok szépek, reméltük meg is maradnak. Beszereztük a kis jószágokat, egy kisállat kereskedésbe, ahol azt mondták tavi aranyhalak. Nem azok voltak! Másnapra mind a víz tetjén úszott, sajnos egyik sem élt már. Próbáljunk máshonnan szerezni! Vagy rossz lehet a víz minősége? Nem tudtuk, mint kezdő tavasok, de próbálkozzunk! Ráakadtunk egy Kosd nevezetű kis településen a mi halasunkra! Hoztunk is Tőle halacskákat, három aranyhalat ,két compót, meg egy harcsa félét, amit sajnos nem tudom milyen pontosan, de ő lett a kisbarátom. Betettem a kezem a tóba, és odajött, hogy simogassam meg. Nem a vízzel volt baj, ezek a halacskák boldogan lubickoltak a kicsi aranyos tavacskánkba.

Megvolta a megálmodott fű, a kis tavacska a kis teknősbéka csobogóval, virágtartóba virágok, nagy volt a boldogság. Kutyusunkkal játszottunk a füvön, pihengettünk, nagyon jó volt kiülni egy fárasztó nap után a mi kis kertecskénkbe. 

De sajnos a boldogság nem tartott sokáig, mert egyszer csak felfedeztünk foltokat a gyönyörű füvünkön. Na ez mi lehet?

Most kaptam, féltettem, ápoltam, és tessék! Mi lehet a baj. Na újra internet, gugli, talán gomba betegség? Lehet ilyet is írnak. Irány gombaölőt venni! De közben marad még két tekercs gyepszőnyeg, elkezdtem kicserélgetni a foltokat. Gombaölővel lepermeteztem, de a foltok csak lettek, én meg szélmalom harcot vívtam a foltok ellen, hogy szinte minden nap cserélgettem, míg el nem fogyott a maradék két tekercs gyepszőnyeg is, de a helyzet változatlan volt. Újra belemélyedtem az internet rejtelmeibe, amikor rátaláltam, hogy ez talán kutyapisi lehet. De mit tegyünk? A kutyust szeretjük, a kertet is szeretjük, hogy ilyen szép most már. Elkezdtünk kipróbálni először egy kavics félét amit drága pénzért a kutya ivóvizébe kell tenni. Semmit nem használt. Már vettünk még egy teker gyepszőnyeget, lehessen pótolni a foltokat, bár a talaj nem volt egyenletes már annyira, de legalább amikor megcsináltam egy napig nem volt foltos, vártuk a kavics hatását, ami nem jött, a foltok annál inkább! Vásároltunk egy kifejezetten erre a célra használatos tablettát a kutyinak. Elkeztük az adagolást, vártunk a hatásra, legyen minél kevesebb folt a füvön. A hatás nem jött el, viszont egy területen már annyira tönkrement a fű, hogy egy kertészetben vettünk még egy tekercs gyepszőnyeget vesztünkre. Letettük, na most már nem csak kutyapisis volt a fű, hanem tényleg gombás is, az új tekerccsel gombabetegséget is hoztunk a kertbe. Mindennapi küzdés, sírás, mi lesz így a mesekerttel?

Azért a fűvel való küzdés ellenére, próbáltam dekorálni a kertet. Így született bajus úr is, aki a kivágott eperfa rönkjén kapott helyet, legalább valamire jó volt az a rönk.

Lett sok szép virágunk, próbáltuk élvezni a kertet. Sütögettünk, ebben az évben volt a foci eb, azt is kint a kertben néztük.

Csak az a szép zöld gyep, az hiányzott. Foltos, volt, próbáltam vetéssel pótolni a kihalt részeket, de legalább már nem volt gombabetegsége. Most már értem akik dilemáznak, hogy kutya vagy kert? Én önző ember vagyok, nekem mind a kettő kell! Na de kitartó is, nem adom fel, addig gondolkodom, amíg meg nem találom a megfelelő megoldást. Talán kompromisszumos, de biztos meglesz, bíztam magamban.

Sokan dícsérték milyen szép lett a kert az eperfa után, igen a virágok szépek voltak, beszereztünk egy tartályt is amibe tudjuk az esővizet gyűjteni, de én nem voltam elégedett.

Megfordulhat bárki fejébe, mi a fenének írogatok ide, ki kíváncsi arra, hogy mit szenvedtem össze azzal a kicsi kertemmel ami van. Talán adok ném erőt, inspirációt azoknak akik hasonló kudarcot éltek át, nem akarnak kertészt hívni, (költséges, nem beszélve arról, hogy ekkora kis kertet nagyon el sem vállalnak) maguk sem annyira értenek a virágokhoz, növényekhez, kertészkedéshez, viszont szeretik a szép környezetet, a költséghatékony megoldásokat, házi praktikákat, melyek kipróbáltam, elkészítettem. Az elmúlt két év tapasztalatait, változásait szeretném megosztani azokkal, akik most szeretnének maguknak mesekertet. Bármilyen kicsi is, sok munka és törődés szükséges, de a végeredmény mindig csodálatos, és boldoggá tesz ha valami sikerül, szép, és tovább inspirál!

Ha van kerted, sok virággal, nem túl szép fűvel, nem maradhat el, hogy kerti partyt szervezz. Dicsekedj vele, hogy azért szebb a kert mint az eperfás korszakban. Bár az ilyen partyk egy ekkora kertben óhatatlan anyagi károkat tud okozni. Na jó nagyokat nem okozott csak kicsiket. Mindössze 9 fő, de azért kell figyelni. Főleg amikor édesanyám megérkezik és a mentes vizes üvegből házipálinkát töltve akarja szomját oltani úgy hogy soha nem iszik alkoholt! De semmi baj jobban lett, talán még jót is tett neki!

Főztünk finom pörköltet, de amíg mindenki evett anyukámnak sikerült az oszlopon felakasztott virágot tartóstól letörni, és hajlottan, hátán a virággal szólni, hogy vegye le róla valaki. Na az oszlopon levő virágtartó kuka, de sebaj a virág megmaradt. Senki ne tegyen túl alacsonyra akasztható virágtartót, mert mint te házigazda tudod ott van, megszoktad, nem mész neki, addig a vendégek simán letörik.

De a füvön se hagyj semmit, mert a kis talicskánk amibe muskátlit tartottuk is kicsit megviselt lett, amikor édesanyám párja nagy igyekezetében azt felrugta.

Na mire jók ezek a kis sztorik, tanulság mit csoportosíts át ha kerti partyra vendégek érkeznek, de nagyon jó sztorik is, amiken a későbbi összejöveteleken jókat nevethetünk. Remélem anyukám és párja még sok poénos “kárral” ajándékoz meg bennünket!

A legnagyobb akadály, hogy mesekertem legyen elhárult, nincs eperfa. Van viszont egy kipisilt, a gomásodás miatt újravetett füvem, nem túl szép de az enyém.

De jött az ősz! Évelő virágom csak a muskátlik voltak, azokat el kellett rakni, ha nem akartam jövőre újra megvásárolni a díszes virágokat. Ekkor még nem volt helyünk, hogy hová is rakhatnám őket télire, de egy barátnőm a segítségemre sietett, a muskátliknak lesz télen otthona.

A kertünk ami a fűvel, tóval együtt kb. 30 négyzetméter, a terasz kb 18 négyzetméter, lassan elalszik, a virágok, növények elmentek aludni. A fű? Na az nem a legszebb, de ebben az évben már sokat nem tehettünk érte. Esténként már nem üldögélhettünk a kertben, sajnos jött a hideg. A mesekert ami az álmom volt, végig gondolva még messze van. Pedig azt gondoltam mindent megtettünk, de sajnos lehet kevés volt. De nem adtam fel!

Miután első évben a mesekert projektem csak részben volt sikeres, amint a természet elment aludni én felébredtem és rögtön elkeztem tervezni a következő meseket projektet, mert nem adtam fel. Nekem akkor is gyönyörű kertem lesz!

Bújtam az internetet ötletekért, nézegettem hogyan miből lehet olcsó és szép dekorációkat csinálni, hogyan lehet nekem minél hamarabb tavassza csodás kertem és virágaim.

Találtam is egy pár nagyon jó ötletet, amit a fejembe vettem, hogy megvalósítok, ezek eredményéről később mesélek.

Ahogy telt az idő és már jött a február nagyon vártam, hogy elkezdhessem álmom újbóli megvalósítását.

Vettem virágmagokat, elkezdtem virágbölcsit csinálni. A lakás összes ablakában virágbölcsi volt.

Olvastam sokat, azt a nagyon jó és olcsó ötletet találtam, hogy a tojástartó erre a legolcsóbb és legjobb ötlet. Ne próbáljátok ki, hacsak nem szeretnétek minden szobát a szétázott tojástartóktók, amik egy idő után a nedvességtől szétmáltnak, a benne levő föld széthullik, takarítani szorgalmasan! Vettem is inkább műanyag ültetőkosarakat, az volt a tuti. Tojástartó soha többet!

A kis virágaim szépen fejlődtek ezért, ki is néztem hova ültetem őket.

Ime a csoda amit szerettem volna:

Át is ültettem a kis hajnalkáimat már a virágoviba, és vártam a csodát!

Készítettem damilból karókat is, hátha...

A végén ez lett belőle, de talán valamit rosszul csináltam....

Eközben amíg a virágbölcsiben és oviban növekedtek a virágaim, ablakon kinézve, füvem a kutyapisitől egyre keservesebb állapodba került. Mit is lehet ilyenkor tenni? Talán a szomorúság miatt elterelni a figyelmemet valami másra, valami aranyosra, szépre!

Kitaláltam, mivel volt még az eperfa rönkből, hogy a párommal készítsünk kisvonatot! Meg is találtam a megfelelő rönk anyagokat, és három napig mindketten fűrészeltünk, faragtunk. Ekkor már tavaszodott, alig vártam, hogy kitehessem a kertbe.

Kész lett és megérkezett a félhatos gyors, viszont a füvem mint látszik nem a legszebb, vagyis inkább kritikán aluli!

Ne ebből hogy lesz mesekert? Még hideg van, április 19-én hó is esett ebben az évben! Hogyan tovább?